„Az az igazság Julio” – mondta Don Cipriano halkan, s nyugodt, bátorító hangja furcsa ellentétben állt az általa kifejtettek súlyával és keménységével. „Az az igazság Julio, hogy azok az emberek, akiket ma forradalmárokként és történelemalakító óriásokként ünnepelünk, többségükben nem is forradalmárok... És nem is óriások… Hanem icipici, felcserélhető ítéletvégrehajtók… Hisz ha ők nem fedeznek fel új kontinenseket, jön helyettük más… Ha ők nem hintik el a felvilágosodás eszméit, jön helyettük más… Ha ők nem fedezik fel a gőzgépet és a robbanómotort, jön helyettük más… Julio, amit ezek az emberek csináltak, valójában nem forradalmak, még kevésbé fordulópontok, hanem egy hosszú, egyirányú folyamat logikailag egymásra épülő lépcsőfokai voltak… Az az igazság, hogy James Watt akkor lett volna forradalmár, ha nem találja fel a környezetpusztító gőzgépet… vagy ha mégis feltalálja, bölcsen tűzbe veti annak tervrajzait.”
"Az az igazság Julio, hogy azok az események, melyeket a fősodorbeli történészek ma fordulópont és forradalom névvel illetnek, valójában nem is fordulópontok és forradalmak voltak… Hanem egy hosszú, lefelé vezető folyamat egymást követő lépcsőfokai. Olyan kisebb-nagyobb vízesések és zúgók, melyek szervesen beleilleszkednek a nagy, mindenható folyam hömpölygésébe… De hát könnyű úgy forradalmat csinálni, hogy a történelem és a technikai fejlődés hömpölygő folyama repíti előre a hajónkat!” – vált a hangja szenvedélyessé, s bár úgy beszélt, mint akinek az egész történelem a lábai előtt hever, semmi gőg, semmi nagyképűség, semmi beképzeltség nem volt a szavaiban; épp ellenkezőleg, kizárólag alázat és izzó komolyság, csak mindent adni kész aggódás, féltés és szolgálni vágyás.
„A mi forradalmunk viszont nem illeszkedik ebbe a logikába” – folytatta aztán ismét szelíden. „A mi rendhagyó, vértelen, mélyen az emberi lelkekben megvívandó forradalmunk szembemegy a történelemmel… Ez a forradalom ezért lesz példátlanul nehéz… és ugyanezért lehet sikeres… Julio, a világ rabtartó urai arra építenek, hogy mi, alattvalók, ugyanúgy viselkedünk, mint ők: hogy képtelenek vagyunk nem a számunkra legkedvezőbb megoldást választani... hogy képtelenek vagyunk egy magasabb cél érdekében saját érdekeink ellen tenni… hogy képtelenek vagyunk a pláza helyett piacon vásárolni... autó helyett gyalog járni… városba költözés helyett ismét önfenntartó falvakat létrehozni... Rabtartóink arra építenek, hogy képtelenek vagyunk úgymond illogikusan viselkedni. Én és a társaim viszont hiszünk benne, hogy az ember képes lehet így viselkedni. Hisz valójában ez a logikus. Ezt azonban az emberek számára be kell bizonyítani, de nem szavakkal, tudományos publikációkkal és könyvekkel, hanem tettekkel, tettekkel, tettekkel” – mondta Don Cipriano szelíden, s amikor Julio ránézett, az egész univerzum ott ragyogott a szemeiben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.