A Gellért-hegy tetejét elfoglaló parkban egy helyen elkésett turisták jöttek szembe – köszönés, viszontköszönés, léptek távolodó zaja, halkuló nevetgélés. Azután ismét teljes csend. Majd valami egészen más. Füstszag, rőzseropogás, kutyavakkantás. Julio ekkor meglátta a tüzet odafenn a hegyoldalban.…

Amikor Tarnóczi Lázár bácsi megbetegedett és két hétre kórházba került, a faluszéli cigányok néhány éjszaka alatt szétlopták a házát. Az ágyától kezdve a kályhán át az ajtókig mindent elvittek belőle, lovas kocsikon még a tetőcserepeket is elhurcolták.

Julio a faluszélen vénasszonyba botlott. A feketekendős boszorka a patak és az erdő széle közti keskeny kaszálón a megszáradt szénát húzta össze hatalmas fagereblyével, majd halmozta bálába egy vasvilla segítségével. Julio megkérdezte, hogy van-e felesleges ennivalója. És hogy…

„…Diego fiam, te egyre elégedetlenebb vagy velem… te egyre elégedetlenebbül és csalódottabban azt gondolod magadban, hogy ’már napok óta együtt menekülök ezzel az Erdély-szerte híres gyógyítóval, és ő csak kritizál engem… csak kritizál, ahelyett, hogy inkább…