Julio arra a pillanatra gondolt, amikor az énlakai esztena felett először beléptek az erdőbe. Milyen régen volt már az. Már nem is tudta volna megmondani, hogy hány nappal, hány héttel ezelőtt nyelte el őket a végtelen erdélyi rengeteg. De jó, hogy elnyelte őket, mert tudta, hogy egy város kietlen betondíszletei közt nem lett volna képes túlélni az elmúlt hetek eseményeit. Ilyenkor derül ki, hogy mennyit számít a természet. Még ha szikláival és tüskéivel össze is töri-kaszabolja az ember testét. A lélekre azonban pótolhatatlan, életmentő orvosságként hat. A gyógyító, a gyógyító természet.
Most már nagyon furcsa volt Budapestre gondolnia. Vagy Amszterdamra. Vagy Limára. Ez után a hosszú erdei menekülés után nehéz volt elhinnie, hogy ő valaha efféle betonsivatagokban élt fák, rétek, patakok, virágok, összeázások, összesározódások, medvétőlfélések, mindennapi táplálék- és hajlékkeresés nélkül. Milyen furcsa az ember. Ő a várost, ahol kényszerűségből eddigi élete nagy részét töltötte, soha nem tudta megszokni. Most meg a nyers, kemény, nélkülözős erdei létbe, melyben úgy istenigazából még nem volt része, pár hét alatt beleszokott. Pedig ez az erdei lét nem is egyszerű erdei lét volt, hanem egyből mélyvíz: erdei lét, ügynökökkel, rendőrökkel, meneküléssel, gyilkossággal, rettegéssel súlyosbítva. Honnan ez a meglepő alkalmazkodóképesség? Talán onnan, hogy a génjeinkben máig ott rejlenek a vadonban, mindennapos küzdelmekkel eltöltött évmilliók. Városban eltöltött évmilliók viszont nem rejlenek a génjeinkben.
Ugyanakkor meglehetősen veszélyes dolog is ez az erdei lét. Ez a fázós, menekülős, halálra fáradós, éhezős erdei lét. Még annak is, aki alapvetően szereti az erőfeszítést, az aszketizmust. Még annak is, aki számára az éhezés, a kifáradás, a nélkülözés alapvetően pozitív fogalmak. Mert ha mindez külső kényszerből, nem belső indíttatásból történik, az ember szent helyett állattá válik. Ami egy remeténél Istenhez kötő kapocs, az egy üldözött szökevénynél belépő az állattá alacsonyuláshoz. Micsoda különbség van Remete Szent Pál és egy törvényen kívüli hajszolt vad kiüresedése között! Ugyanazt az utat járják be mindketten – s ugyanaz az út mégis két ellentétes irányba viszi őket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.